Ha egy meetupon adnám elő, szólhatna tökéletes sikersztoriként. A lány elvégzi a magyar szakot, felveszik a PhD képzésre, Budapesten gyakornoki állást kap még az abszolválás előtt egy sikeres adatbányászati cégnél, mikor lejár a doktori ösztöndíja, felveszik teljes állásba, részt vehet egy nagyszabású projektben szöveganalitikusként, aztán mikor ráébred, hogy nem ez az ő útja, akkor felmond, belevág önmaga átképzésébe, tanul, majd egy barátnője beajánlja egy webfejlesztő céghez, ahol az állásinterjún meg tudja győzni a vezetést arról, hogy ezt akarja csinálni szívvel-lélekkel, ezért felveszik gyakornoknak…
És ha így meséljük, akkor baromira nem látszik, hogy valójában ebben az egészben mennyi tétovázás, gyötrődés, eltökéltség, tanulás és szerencse volt.
Az igazsághoz, vagy a teljesebb képhez ha úgy tetszik, hozzátartozik, hogy a programozással nem akkor találkoztam először, mikor elhatároztam, hogy pályát módosítok. Mint ahogy az is tény, hogy nem írtam meg a doktori disszertációmat (bár még megtehetem), mert úgy döntöttem, hogy az energiáimat és az időmet másra áldozom: az új hivatásomra.
Még mindig gyakornok vagyok, és még mindig nagyon szeretem, amit csinálok. A cél még messze van: ITkitty-ből ITcat, majd Developer Goddess.
ShareMAR