Blog

A “jó pap is holtig” jegyében rendezték meg június 16-án az Open Academy soron következő előadásait, bár én inkább csak a “learning” jegyében vettem részt rajtuk, hogy aztán sokféle tanulsággal távozzak.

Korábban még nem voltam ilyen Open Academy-s előadásokon, úgyhogy első körben nagyon tetszett, hogy teljesen ingyen hozzáférhetővé teszik bárki számára, még az előregisztráció sem volt kötelező, de mivel nem volt egy bonyolult folyamat, érdemes volt megcsinálni (pólót lehetett cserébe nyerni, de nekem sajna nem volt szerencsém – pedig tetszett).

A BME Q épületének méretes előadója jó helyszínválasztásnak bizonyult, bár arra, hogy végig fényárban úszik a terem, láthatóan egyik előadó sem volt felkészülve (de a rosszul szerkesztett diasorokra mindjárt rátérek részletesebben is).

Az első előadás témája annyira távol állt a jelenlegi tudáshalmazomtól, hogy nem tudnám kellő szakértelemmel megítélni. Azt azonban el lehet mondani, hogy mint minden előadó, Erdődy-Nagy Zsombor is lelkesen és elhivatottan lépett a pódiumra.

A következőként felszólaló Paulik Beáta az agilis módszertan és a neurobiológia eredményeinek kiaknázásáról szeretett volna beszélni, de ez nem nagyon sikerült neki. Mint tegnap sokan mások is, elkövette például azt a hibát, hogy egy nyilvánvalóan nem erre az alkalomra készített diasorral jött (látszott ez már abból is, hogy minden szava angolul volt, holott az egész rendezvény és minden előadás nyelve a magyar volt). Aki egy kicsit is járatos a neurobiológia vagy az agile terén, az nem nagyon kapott semmi újat. Az egész 30 perces előadás egy laza wikipédia szócikkre emlékeztetett. Amikor pedig a közönségből feltettek neki egy kifejezetten módszertani kérdést (miszerint hogyan egyeztethető össze az agilis módszertanban az, hogy megjutalmazzuk a jól teljesítő csapattagot, de a többiekben ne keletkezzen semmiféle hierarchia-feszültség), arra érzésem szerint nem tudott kielégítő választ adni. Az, hogy a fizetésemelés hatásának elmaszatolását említette, nem kínált konstruktív megoldást a problémára (nekem volna ötletem, de az agile-lal majd az új helyen fogok behatóbban megismerkedni, addig nem akarnék nagyon okoskodni, viszont utána szívesen megírom majd a tapasztalataimat).

A Balabitos fiúk szórakoztatóan mutatták be a hackathonos győzelmet hozó appjukat és népszerűsítették egyúttal az Angulart.

Ulbert Attila a projektek várható elkészülési idejének becsléséről beszélt, de kicsit úgy, mint az “okos lány”. Mondott is meg nem is. Mondjuk érthető, hiszen éppen arra hivatkozott, hogy nem elégséges a múlt összes fejlesztésének adatait részfeladatokra és megrendelőkre lebontva tárolni, hiszen prediktív analitikához ez nem feltétlenül elégséges. Mindig lehetnek olyan váratlan faktorok, amikkel egyszerűen nem lehet, vagy iszonyú nehéz kalkulálni.

Pfeiffer Szilárdnak a tesztelési módszerekről tartott előadása viszont szépen felvázolta, hogy szerinte miért nem hatékony elválasztani a tesztelést a fejlesztéstől. Én még csak most tanulom ezeket a dolgokat, de még én is éreztem, hogy van ráció a mondanivalójában.

Szendi-Varga János a StackOverflow hatalmas adatbázisából ragadott ki egy szeletkét, melyet gráf adatbázisban tárolt, s ebben keresett különböző összefüggéseket. Vagyis ezt próbálta. De még az én csekély adatbányászati múlttal rendelkező lelkemet is feldúlta, hogy konkrétan semmilyen adattisztítási melót nem végzett el. Szöveges adatbázisához nem vette a fáradságot, hogy szöveganalitikát használjon. Arról nem is beszélve, hogy teljesen öncélú, értelmetlen, összefüggésnek csúfolt dolgokat tárt elénk, ami szerény személyemnek még érdektelen is volt. Pedig mennyi lehetőség volt ebben a témában! Kár érte.

Benke Tibor előadásra a Rustról egy abszolúte korrekten összepakolt, informatív kis kedvcsináló volt a téma iránt fogékonyak számára.

A szervezőktől mindenképp jó döntés volt a Mito-s fiúkat a végére tenni. Designer és frontendes hozzáállásuk gyönyörködtette a szemet, az előadás pedig sok tanulságot és érdekességet mondott el a UX-ről, a tesztelési folyamatokról és a frontendes melóról átfogóan is.

Nagy szívfájdalmam volt a jó előadások ellenére is, hogy tisztességes diasort/vizualizációt nem nagyon tudott készíteni senki. Aki meg jót csinált, az nem számolt azzal, hogy ekkora fényesség lesz a teremben és a sötét háttér jelentősen megnehezíti majd a láthatóságot. (Először itt akartam írni a helyes diasor elkészítéséről, de most rájöttem, hogy ez majd egy külön posztot érdemel.)

Végső soron nagyon élvezetes és érdekes volt az Open Academy mostani “fordulója”. Úgy repült el az 5 óra, hogy igazából még fárasztónak sem éreztem. Ha véletlenül olvasná ezt bármely illetékes, köszönettel adózok a munkájának. Mindenképpen szeretnék ellátogatni legközelebb is.