érdekérvényesítés

PhD hallgatóként volt szerencsém többféle szak és szakképzés diákjait tanítani. Oktattam helyesírást, beszédtechnikát és kommunikációs készségfejlesztő gyakorlatot. Az egyetemen kevésbé járatosak kedvéért elmondom, hogy ezek olyan gyakorlati készségtárgyak, amelyeket szívesen bíznak rá tapasztalatlan phd-sokra, hogy a szintén tapasztalatlan első-másodéves hallgatókon „gyakoroljanak”. Mivel ezek a tantárgyak alapvetően nem a tudományosság felső rétegeit testesítették meg, igyekeztem úgy oktatni őket, hogy a diákok javát szolgálják a tudás megszerzése mellett. Szerettem volna elérni, hogy gólyaként ezeken az órákon kicsit jobban megismerjék az egyetemet, a csoporttársaikat, saját magukat. Szerettem volna, ha reflektálni tudnak a saját friss „egyetemistaságukra”, és ha összecsiszolódnak mint diákközösség.

Ezek mellett a célok mellett fontosnak tartottam, hogy olyan gyakorlati tudást szerezzenek, amit az egyetemről kikerülve is tudnak hasznosítani. Egy helyesírás vagy egy beszédtechnika óra keretében az elnyerhető magabiztos helyesírástudást és képességet a mások elé való kiállásra és beszédre céloztam meg. A kommunikációs készségfejlesztés keretében pedig csapatépítő játékokat és olyan technikákat próbáltam megtanítani, amik segítik őket a közösségben való munkában.

Az órák keretében előkerült a motivációs levél, önéletrajzírás, hivatalos levél, panaszlevél témaköre is. Akkor azt gondoltam, hogy fontos, a „felnőttéletben” hasznosítható fogásokat tanítok meg nekik. Ma már, a hátam mögött az üzleti szférában eltöltött némi munkatapasztalattal azt kell belátnom, hogy szörnyű elavultan, a világról oly keveset tudva próbáltam nekik tudást átadni ebben a témakörben. Mert az akadémiai szférában másfajta lavírozásra és hivatalos kommunikációra van szükség. Ott a pályázati anyagok összeállítása, a tudományos cikkek és értekezések minél magasabb színvonalú megírása számít hasznos kompetenciának. Nem igazán fordul elő, hogy egy önéletrajznak a publikált szakirodalmak felsorolásánál fontosabb része lenne. Nem az önéletrajz egyediségével kell kitűnni és meggyőzni az esetleges bírálókat.

Nem így a munkaerőpiac profánabb oldalán. Ahol már azzal is kitűnhet a pályázó, ha az Europass formátum helyett másikat használ. Ahol első benyomások döntenek arról, hogy egyáltalán elolvassák-e végig az anyagunkat.

Arról nem is beszélve, hogy egy állás elnyerése után újabb megugrandó feladat jön: írásban (is) kommunikálni a vezetőséggel, az ügyfelekkel. És mindezt asszertíven. Én tanítottam asszertív kommunikációt a diákjaimnak. Könyvből. Jómagam pedig most erősen gyakorolom ezt a valóságban.

Van egy barátom, akire nagyon felnézek ezen a téren. Magabiztosan, soha nem lekezelően, de nagyon hatékonyan érvényesíti az álláspontját a hivatalos leveleiben (is). Azért tudom ezt ilyen jól, mert néha átdob egyet-egyet, hogy nézzem át a helyesírását vagy az angolságát.

Nagyon szeretném megtanulni olyan hatékonyan, bocsánatkérések nélkül, tisztán és érthetően kommunikálni a véleményemet, a kérdéseimet, a fenntartásaimat vagy akár a kéréseimet. Hiszem, hogy a hatékonyság a belefektetett munkán és precizitáson kívül nem kis mértékben múlik ezen is.

Ha ma visszamehetnék az egyetemre és újra taníthatnék, már ezekkel a tapasztalatokkal tenném. Csoportokat állítanék össze, millióegy üzleti levelet írnánk közösen, a közösség ítéletével meghatározva, hogy milyen kifejezésforma, szóválasztás állja meg a legjobban a helyét.

Bárcsak már tényleg ott tartanánk, hogy az oktatás az életre készít fel.

0

Add a Comment